Azok a barátaink, akiket elveszĂtettĂĽnk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szĂvĂĽnkben.
Két tragédia van az életben. Az egyik, ha hőn óhajtott vágyunk nem teljesül. A másik, ha teljesül.
Szerettem volna törni-zĂşzni, amĂg a világ nem tĂĽkrözi a bennem uralkodĂł káoszt.
Legalább ahhoz a jogunkhoz ragaszkodjunk, hogy egymás közt elpanaszoljuk a bajainkat.
A nők, amint felszednek egy férfit, azonnal mindent megtesznek, hogy megváltoztassák a maguk kedvére, aztán megállás nélkül panaszkodnak, hogy milyen használhatatlan alak akadt az útjukba.
Nem akarok több viszályt látni!
Mert mi a szerelem? Néha egyszerűen az, ha önmagadat adod, és hagyod, hogy akit szeretsz, szintén önmaga legyen.
A rab ember mindig eszmĂ©nyĂti a rabságát.