Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.

Minden ember önmagát meghatározó, önmagát kialakító lény, aki saját karakterét, szellemi arculatát, egyszóval sorsát maga teremti meg.

Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött.

Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.

Mi a jó és mi a szükséges, nem az dönti el, amit az emberek mondanak vagy cselekszenek, nem is a haladás, hanem én – a szívemmel.

Minél mélyebbre ás a bánat a lelketekben, annál több örömet tudtok befogadni.

Az ember az egyik erkölcsi kódex helyett választhat másikat, de nem rázhatja le magáról a belénevelt engedelmességet.

Az álom volt. Ez a valóság. Akik nem tudnak különbséget tenni a kettő között, azokat puhára bélelt falú szobákba helyezik, ahol halk szavú, arcukra fagyott mosolyú ápolónők törődnek velük.