A lelkiismeret-furdalás olyan, mint az elolthatatlan szülinapi gyertya. Bosszantó.

Túl sokat gondolkodsz. A gondolkodás csak szenvedést hoz. Légy egyszerű!

Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.

Kiábrándító volt. De az emberek túlteszik magukat a csalódáson. Különben mind felakasztanánk magunkat, nem?

Ha élni akarsz, egy dolgot meg kell tanulnod: fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak, és fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy.

Elveszíteni valakit, akit szeret az ember, soha nem könnyű.

Rájöttem, hogy amiben nem hiszek, arra soha nem leszek képes koncentrálni.

Az egyetlen különbség köztem és a többiek között az, hogy én ki is mondom, amit ők csak gondolni mernek.

Egyes szavak elegánsak, mások megsebeznek és elpusztítanak, de mindegyiket ugyanazokkal a betűkkel írjuk.