Nagy úr a félelem, nincs olyan kőkemény szándék, amit meg ne puhítson.
A szerelemben a nők legtöbbre becsülik a rablót, nem haragszanak a tolvajra, de megvetik a koldust.
Ha egy sötét erdőtől félsz, bele kell menni a sötét erdőbe. A félelemmel szembesülni kell. Ez tényleg használ valamit. Mert, mint mondják, az ember a saját képzeteitől fél.
Ha nincs más lehetőség, az elme megtanulja kizárni a fájdalmat.
Igaz szerelem az, amikor nem várunk semmit sem cserébe.
Nem a körülöttünk lévő életet kell kedvünk szerint elrendezni, hanem önmagunkat kell megtörni, meghajlítani, hogy mindenféle életre alkalmasak legyünk.