Az ember minden szabadsága elvész, amint felnéz valamilyen abszolút uralkodóra.
Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük.
Lehet értelmetlen szenvedést, megalázást, félelmet okozni a másik embernek, vagy magára hagyni segítség nélkül, amikor erre lenne szüksége.
Az élet nemcsak arra való, hogy dolgozzunk; néha élni is kell.
Egyik ember szülészt keres gondolatai számára, a másik valakit, akinek segíthet – így keletkezik a jó beszélgetés.
A bölcsességnek nincs szüksége erőszakra.
Az élet igazi zamatát a gyerekek és a madarak ismerik.
Talán nincs is annyira nyomorúságos helyzet, amelyik ne hordozna magában valamiféle vigaszt.