

A tetteink határoznak meg bennünket, nem az, ahogyan a döntéseinket meghozzuk.
A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.
A szerelmet érdemtelenül értékelik olyan magasra, a szerelem csak fájdalmat és szenvedést okoz.
A pénz érmékbe vert szabadság.
Az ember azt szereti, amit lehet, ahogyan lehet, és azzal, amije van.
S nem mondtam már nektek, hogy amit ti őrületnek néztek, az csak érzékeim túlzott élessége?