Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.
Az erőszaknélküliség a tökély egyik állapota. Jelenti a célt, amely felé az emberiség természettől fogva, ha talán öntudatlanul is, halad.
Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.
A szerelem és szeretet közt nagy a különbség. Az első vak, a másik szemes.
Mindenkire rákerül a sor – mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.
Bármin is bosszankodunk, az egészségünkkel fizetünk érte. Megéri?