Léteznek igen furcsa alkatú emberek: nem élhetnek szenvedés nélkül. Ha már nem szenvednek semmiben, képzelt betegekké válnak. Nemcsak az egyes emberek, hanem egész korszakok is szeretnek így szenvedni.
Az emberek azt mondják, hogy az élet értelmét keressük. Én nem hiszem, hogy tényleg ezt keressük. Szerintem inkább azt igyekszünk megtapasztalni, hogy élünk.
Mindenki, aki besétál az életedbe, megtanít valamire. Még akkor is tanítanak téged, ha az agyadra mennek, mert ilyenkor megmutatják határaidat.
Az igazságos büntetésnek ugyanolyan értéke van, mint a megérdemelt dicséretnek.
Soha nem létezett semmiféle „azok a régi szép idők”, mindig is csak a mindennapok voltak.
A szó csak szó; és hogy gyógyítanád az összetört szívet a fülön át?
Bármit börtönnek tudsz látni, ha elveszted az illúzióidat.
Látszat a lét, és lét a látszat.