Ismét hatalmas lett az életkedvem. (…) Rádöbbentem: az az életem értelme, amit én akarok neki adni.
Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
Az ember minden szabadsága elvész, amint felnéz valamilyen abszolút uralkodóra.
Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.
Ha a lány a kôrisbogarat megszárítja, porrá töri, pogácsába süti, s a kinézett legénnyel megeteti, a legény utánnabolondul.
Hívd meg barátaidat egy kártyapartira!
Képes vagyok szeretni és tisztelni azt az embert, akit nem kedvelek.