Bensőmben félreérthetetlenül éreztem az elutasítottság fájdalmát. Olyan jól ismertem ezt az érzést, hogy már a részemmé vált, mintha a második bőröm lett volna.

Ha megvan minden bizonyíték – minden tényt ellenőriztél minden szempontból -, és még mindig nem tudod, mit csinálj, muszáj hinni.

Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.

Gyakorta nem amiatt ragaszkodunk valamely hithez, mert szigorúan igazoltnak tetszik, hanem amiatt, mert nem bizonyították be az ellenkezőjét.

Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága – mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?

A testvéri szív színtiszta gyémánt, gyöngédsége határtalan!

Vajon mikor tudja meg a baba, hogy anyjának jólesik, ha ő rámosolyog?

A legjobb, amit a szegényekkel tehetsz, az, ha nem tartozol közéjük.