Az emberek igen ritkán buknak el – inkább csak felhagynak a próbálkozással.
Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Azt hiszik, hogy normálisak, csak azért, mert mind egyformák.
A szegénység a szerelem szolgálója.
Ami rossz, árt. Ami árt, hitványabbá tesz. A fájdalom és a szegénység nem tesz hitványabbá: tehát nem rossz.