A sírás az élet nehéz perceiben olyan, mint a májusi eső a szomjas földnek.
A kedves szavak nem kerülnek sokba, mégis sokat érnek.
A bánat jól elvan magában, örömeinket viszont csak akkor élvezhetjük ki utolsó cseppjükig, ha van kivel megosztanunk őket.
Aki semmitől sem fél, van olyan hatalmas, mint akitől mindenki retteg.
Mindig van mit tenni. Mindig van változás. Mindig lehet javítani a helyzeten.
Reszkessen minden férfi, aki egy asszony kezét elnyeri, és nem tudja fölkelteni annak szívében a legforróbb szenvedélyt!
Aki fölfelé él, azt a bajok, nehézségek, küzdelmek erősítik. Aki lefelé él, azt ugyanezek gyengítik, és előbb-utóbb szétmorzsolják.
A távollét csökkenti a közepes szerelmet – gyarapítja az erőset, mint ahogy a szél kioltja a lámpát, de szítja a tüzet.