Mindig van egy tizedmásodperc, amikor bölcs vagy. Amikor még kezedben a sorsod. Használd ki! Ha látod, hogy jó: menj! Ha látod, hogy nem jó: állj, egy lépést se tovább!
A sérelmeket meg kell bocsátani. Nem szabad magadban őrizni őket.
A megbocsátás nem felejtést jelent (…). Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát.
Mindig visszatérünk ahhoz, amit szeretünk.
Az a baj azzal, ha az ember a négy fal között van: a világ odakint megy tovább, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy neked örökre megállt az idő.
Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás.