A természet az egyik legnagyobb tanítómesterünk, ha csak meghallgatnánk őt. Az erdőben sétálva, a folyó mellett ülve vagy egyszerűen csak az égboltra nézve rádöbbenhetünk arra, hogy az élet legfontosabb leckéit nem az iskolában, hanem a természet által tanulhatjuk meg. A fák utat mutatnak nekünk a kitartás jelentésében – évről évre újra létrehozzák koronájukat, függetlenül attól, hogy milyen vihar dúlt körülöttük. Az állatok megtanítanak minket az együttélésre, az együtt munkára és az egymás iránti felelősségre.

 

Tudok valamit a neheztelésről: olyan méreg, amelyet saját maga iszik meg az ember, de közben arra számít, hogy mások halnak bele.

Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes.

Nézd meg a naplementét.

Csak az az ember, aki tudja, hogyan kell egyedül és örömmel létezni, telik meg olyannyira szeretettel, hogy képes legyen megosztani. Akár idegenekkel is.

A hajó megy tovább. Új partok, új kikötők felé. Vár a jövő, várnak a tapasztalatok, örömök és persze a csalódások is. De hová teszed az újat, ha még mindig a régivel bíbelődsz?

Minden nem lehet! Egyszerre a barátok hangoskodása, ugyanakkor a nagy csend is… Ám, egymás után meg tudod ezeket szervezni, mindennek megadva a módját és idejét, bár kicsit kevesebb jut mindegyikből, de ezt a kompromisszumot meg kell hoznod.

Nem az években rejlik a hosszú élet titka. Az emlékezet nélküli ember száz esztendőt megérhet, mégis úgy érezheti, rövid élete volt.

Naponta legalább egyszer nevessünk. Van a nevetésben valami, ami könnyebbé teszi az életet.

Ha az élet elmosódottá válik, állíts fókuszt.