Nincs az az orvosság, amely meggyógyítaná azt, amit a boldogság nem tud meggyógyítani.
Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet teremtette. Harminc évesen olyan, amilyenre az élet formálta. De ötven évesen olyan, amilyet megérdemelsz.
A férfiak manapság már nem várják el a szüzességet (…), de az ártatlanság illúzióját igen. És az igazság? Az igazsággal nem tudnak mit kezdeni!
Az öngyilkosságba mindig két ember hal bele. Éppen ez az értelme.
A munka előfeltétele az elégedetlenség.
Egyetlenegyszer mertem megkérdezni tőle: „Miért szeretsz te engem?”
Azt felelte: „Fogalmam sincs, de egyáltalán nem is érdekel.”
Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?