Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.
Idegenek hibái fölött ítélkezni könnyű – és igen kellemes.
Ha megvakulnék, arcának emléke segítene életben maradni az örök sötétségben.
Nem kell akarni semmit, csak megengedni, hogy elém jöjjön a lehetőség. (…) Hagyom, hogy kialakuljon valami. Engedem, hogy megmutassa magát.
Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.
az emberekért, akik őszintén törődnek. (környezettel, emberi jogokkal, állatokkal stb…)