Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele – soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal.
Én irányítom a saját érzéseimet, kézben kell tartanom, amit érzek, és felelősséget kell vállalnom azért is, hogy mit engedek be az életembe.
A tükör nem hazug. De hazug a szem, mely a tükörbe tekint.
Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják.
A halál az, ami a pillanatnak szépséget és rettenetet kölcsönöz. Az idő csak a halál által lesz eleven idő.
A fa buzgalma a gyümölcsbe száll át, amely viszont semmit sem nyújt érte cserébe.
Együtt (…). Túl gyakran használják az emberek ezt a szót, a végén legtöbbször mégsem marad belőle semmi.