A magányos ember (…) nem nevet könnyen.
Kizárta az életet, és most az élet zárja ki magát. (…) Nyisson ajtót az életnek, és az belép majd!
A hajó megy tovább. Új partok, új kikötők felé. Vár a jövő, várnak a tapasztalatok, örömök és persze a csalódások is. De hová teszed az újat, ha még mindig a régivel bíbelődsz?
Az embert általában könnyebben meggyőzik azok az érvek, melyekre ő maga talált rá, mint azok, melyek másoknak jutottak eszébe.
Nem számít, mit mond az ember, csak a bizalom, amivel kimondja, és az együttérzés, ahogy fogadják.
Tömegnyi ember csendje: ez a legnémább, a legmélyebb, fenyegető és megható.
Mosolyában nincs mélyebb jelentés vagy rejtett gondolat. Mosoly pusztán a mosolygás kedvéért.
