Az ember nem arra gondol, amire szeretne, hanem ami eszébe jut.
A szerelemben nincs nyugalom, mert az, amit elértünk, csak egy újabb kiindulópont ahhoz, hogy még többre vágyódjunk.
Aki az álmait követi, az nem tétlenkedhet.
A boldogsághoz vezető úton nem lehet lopott javakkal haladni.
Soha nem létezett semmiféle „azok a régi szép idők”, mindig is csak a mindennapok voltak.
A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.
Az emberek mind felnőnek egy napon. És mindig a megfelelő pillanatban.