A való világban gyakran a gyerekek azok, akik feltakarítják a szemetet, amit a szüleik hagynak maguk után.
Én már ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek, vagy egyáltalán nem felejtek.
Az ember fokonként azonosul a neki szánt vagy rákényszerített szereppel, akár megfelel ez a szerep személyiségének, akár nem.
A betegség ha soká tart, nem lehet komoly, ha meg komoly, nem tart soká.
Egyetlen veled töltött nap, egyetlen nap, amikor egyfolytában nézhetlek, fölérne az életemmel.
Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: „Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?” És a mester azt felelte: „Abból, hogy élsz.”
Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz – de elsősorban maradj ember.