Az ember útja állandóan keresztezi egymást másokéval. Így működik a világ. Összeütközünk, és valakinek néha bántódása esik.
Az ember csak a magafajtával tud együtt élni, olykor még azzal sem; mert nehéz elviselni azt, ha a másik pont olyan, mint ő.
Aki félt már valaha az életben, az tudja, hogy a félelem, ha kívül nem mutatkozik is, belülről rágja az embert. A mosolygás, a gőgös vagy bátor arcjáték csak a kívülállónak szól, önmagát senki sem tudja becsapni.
Nem sokat kell tudni valamiből, hanem azt a keveset kell jól kihasználnunk, amit tudunk.
A bizonytalanság a legrosszabb, amit szerelmes érezhet: ennél némelykor a leghétköznapibb, vágy nélküli házasság is jobb.
Maradjon a jövő bizonytalan, mert ez az a szövet, ami befogadja vágyainkat.
Ember vagyok csak, kizárólag az érzékeim számára hozzáférhető valóságban bízom.