Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.
Minden segítségnek örülni kell, ha az ember gégéjét szorongatják.
Az életet sokkal inkább az élmények hevessége, semmint valós hossza alapján kellene mérni.
Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak.
A világ teljesen üres, ha nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.
Azt gondolom, ilyen világban nem akarok élni. El akarok égni, azt akarom, ne is maradjon utánam semmi ebben a sötét, idétlen világban, csak hamu.