Aki a ruha szerint ítél, maga is azáltal ítéltetik meg.
Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége – a magány, amely rosszabb, mint az éhezés – örökre elűzetik a föld színéről.
A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek.
Bizonyos életkor után az ember már semmilyen változásnak se örül.
Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.
Ha közel látszik a hegy, eső lesz.
A szerelem és a kételkedés sohasem voltak felületes ismerősök.