Kezdetben a szenvedély idegen, később vendég és végül úr a házban.
Cselekedeteinkkel és az általuk megteremtett történetekkel mi magunk adunk értelmet az életnek.
Minden gyöngyszem egy templom, amely fájdalomból épült egy homokszem köré.
Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.
Mi lehetne emberibb annál, hogy szeretsz és szeretnek?