Ha egyszer a szoknya beleszól a dologba, elvitte az ördög az igazi bajtársiasságot.
Ápolnunk és fejlesztenünk kell magunkban a teljes embert, aki az érzelmeknek minél szélesebb skáláját éli meg: van dühe, ujjongása, szomorúsága és extázisa.
A halál az, ami a pillanatnak szépséget és rettenetet kölcsönöz. Az idő csak a halál által lesz eleven idő.
A menőknek soha sincsenek barátaik, csak szövetségeseik vannak. Az ember csak addig lehet biztonságban, amíg nem szolgáltatja ki magát – mert bármelyik pillanatban nevetség tárgyává tehetik.