Nem kell akarni semmit, csak megengedni, hogy elém jöjjön a lehetőség. (…) Hagyom, hogy kialakuljon valami. Engedem, hogy megmutassa magát.
Olyan korban élünk, és ezt tudomásul kell vennünk, amelyben nem az érték érvényesül, hanem az érvényesülésnek van értéke.
Kihúzott minden eltelt napot vastag, fekete filctollával, és érezte, ennél rosszabbul nem is igen viszonyulhatna az élethez.
Helyrehozhatatlan a múlt, a jelen viszont olyan számotokra, mint az építő lába előtt heverő mindenféle épületanyag: a ti dolgotok, hogy jövendőt építsetek belőle.
A szexet az élet megszokott, természetes dolgának kell elfogadnunk – éppúgy, akár az alvást, az éhséget vagy bármi mást.
„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!