A szerencsétlenségek minden irányban hatnak. Dobj követ a vízbe, s számold meg, hányfelé fröccsen.
Általában nem magával a mohósággal van baj; ez is csak a jólétet segíti elő. Mi értelme, ha egy kicsit sem tudjuk élvezni?
A külső pörgés mindig az önmagunktól való menekülés biztos jele.
A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.
Az európai ember azokat is tiszteli, akik nem értenek vele egyet, mert tudja, hogy az igazság sokarcú és mindig relatív.
A szerelem ott kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik.