A küszöbre patkót szegeztek, hogy a szerencse ne hagyja el a házat.
Örömünk szívből szívbe árad, de a fájdalom bezár önmagunkba, megfoszt embertársainktól, s elvág tőlük.
A mai nap csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.
A büszkeség tréfa, melynek hallatán a bennünk lakozó idegen előbb-utóbb felkacag.
Óvakodj a fiatal orvostól és az öreg borbélytól.
Nekem úgy tűnik, az udvariasság és a képmutatás túl gyakran járnak kéz a kézben.
Senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni.
Még mindig a legműveltebbek kiváltsága annak ismerete például, hogy az embernek idegrendszere van (nem pedig „lelke”).
Hibáinkat nem tudjuk meg nem történtté tenni – de beismerhetjük őket, és bocsánatot kérhetünk miattuk.