Az ember soha nem tanul abból, amit mások mesélnek neki, mindent magunknak kell átélnünk.
Vannak éjszakák, amelyek után nevet kellene változtatni, olyannyira mások lettünk.
Mindenkinek megvan a saját helye, és aki szerencsés, az meg is találja.
Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.
Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.
Az ember sorsa gyakran jóval a halála előtt véget ér, a sors végének pillanata nem azonos a halál pillanatával.
Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.