Nincsenek viszonyok, amelyekhez az ember hozzá nem tud szokni, különösen, ha azt látja, hogy akik körülveszik, mind ugyanúgy élnek.
Kudarcaink ideiglenesek.
Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
Az elme, mely néha úgy gondolja, hogy csodák nem léteznek, magában véve is csoda.
Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (…) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket.