Mennyi szín és furcsaság és élet (…) és mennyi emlék és mennyi remény.
Aki teljesen érti az életet, az nem fél a haláltól; a félelem a beteljesületlen életből fakad.
A felnőttek körülvettek olyan életekkel, amelyekről el sem tudtam képzelni, hogy én éljem.
Az ember nem azáltal világosodik meg, hogy a fény alakjait képzeli maga elé, hanem azáltal, hogy tudatosítja a sötétséget.
A megszokás elkoptatja a tisztességérzetet is, mint akármi mást.
Az Emberiség Koponyáján
a Szerelem űl,
fenn trónol, vigyorral a száján
és szemtelenül.
Vannak pillanatok, amikor bele kell törődnünk a sorsunkba, és hagynunk kell, hogy a dolgok tovább folyjanak a saját medrükben.