Ahhoz a helyzethez képest kell becsületesen és természetesen viselkedni, amibe az élet viszi az embert.

Egyszerűbb panaszkodni, mint kiverejtékezni a megoldást. És vég nélkül – sokaknak és sokszor elismételve ugyanazt – panaszkodunk!

A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, mikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek.

A tisztelet az alapozás, a vonzalom az első emelet, és a mély érzés maga a ház.

A nők, amint felszednek egy férfit, azonnal mindent megtesznek, hogy megváltoztassák a maguk kedvére, aztán megállás nélkül panaszkodnak, hogy milyen használhatatlan alak akadt az útjukba.

Segíts, ha tudsz; tégy meg mindent, amíg lehet – de ha nem tehetsz többé semmit, felejts!