Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
Az ember nem az által tanul meg élni, hogy mások életét hallgatja, hanem hogy a saját életét éli.
Ha szeretsz valakit, aki nem szeret: felejtsd el. Még akkor is, ha az a valaki a férjed, a feleséged vagy az anyád. Bocsáss meg neki, de felejtsd el, szegényt. Tudom, hogy fáj – néha egy életen át -, de menj tovább!
Sokan nem tudják azt, hogy mindenki csak annyi tiszteletet, szeretetet, megbecsülést kap a másiktól, amennyit önmagának ad.
A testvéri szív színtiszta gyémánt, gyöngédsége határtalan!