---

Felhasználói kézikönyv az élethez

Nekünk nem mutatta be senki sem ezt a világot, a kapitalizmust, a demokráciát, a liberalizmust, mivel a szüleink nem magyarázták el, hogyan működik. Ők sem tudták, kommunizmusban élték le az életüket, nekik idegenebb volt, mint nekünk. Így hát nekünk kellett kiismernünk, megtanulnunk… Lépésről lépésre haladtunk a Hollywood által kivetített álom felé, és épültünk le ugyanolyan gyorsan, ahogyan nekicsapódtunk a valóságnak. A valóság pedig kijózanító és fájdalmas… drog, alkohol, cigi, altatók, vásárlás – válaszd ki a mérgedet és viseld el. Viseld el, míg bele nem betegszel vagy meg nem halsz… Élet ez? Elhitetik, hogy „sikeres” lehetsz, elhitetik, hogy milliárdos üzletember, popsztár, vastag aranylánccal csajozó fehér rapper lehetsz Floridában…

Becsületesen nem lehetsz! Csak ha velejéig rontod magad, vagy emberséged utolsó cseppjeit is feláldozod a kapitalisták fapados oltárán… A közgazdaságtan és marketing hangzatos szakzsargonja mögé rejtik, hogy miért nincs esélyed… Nem a megfelelő út, mondom neked, ne is próbálkozz. Változtasd meg a játék szabályait, mielőtt játszani fogsz. Hidd el nekem, nem nyerhetsz… Úgy van ez kitalálva, mint a szerencsejáték, hiszen ők írják a szabályokat, ők hozzák létre a táblát, amin játszol, és kifizettek, eladtak nagyon régen minden fontos játékost, aki a sorsodról dönthetne. A szavazás pedig, amit azért tárnak eléd, hogy azt a látszatot keltsék, van beleszólásod és választásod, értelmetlen… Most mondom neked, ne is próbálkozz belefogni ebbe.

Egyél-aludj-dolgozz, majd ismételd – tényleg csak erre vagyunk képesek? Ennyi az egész életed? Szégyentelen, egy hernyó is jobb ennél, pedig elég kicsi agya lehet egy hernyónak… Valami nem klappol, nem áll össze a kép, nem logikus a cél, nincs értelme a történéseknek, sem a történelemnek, sem a politikának, semminek… Mintha számok hiányoznának az egyenletből… Egyszerűen nem tudod megmagyarázni a történéseket, az életet, a világot és mindent, mi benne történik. Vallást, irodalmat, gyökvonást tanulsz, nyelveket és verseket, meg ragozást, és ugyanolyan értelmetlen minden körülötted. Legszívesebben kinyírnád magad, mikor már a 12 osztállyal végeztél, nemhogy egyetemen folytasd…

Gondolod, hogy benned van a hiba. Megnyugtatlak: veled semmi gond nincs, tökéletesre teljesedett élet vagy, csak egyszerűen olyan aberrált és kicsavart világot teremtettünk, hogy nem illesz bele. Nem is itt a helyed, ne aggódj, ez egyáltalán nem normális. Sem neked, sem nekünk. Csak mire annyi tapasztalatot, erőt szerzel, hogy megértsd, mi miért történik, annyi energiád sem marad, hogy a gatyádat letold… Az életed megy rá. Ne vesztegesd el! Lépj most, változtass, míg erőd van! Nem leszel bölcsebb, nem leszel okosabb, nem leszel több. Most változtasd meg, ami nem tetszik, higgy nekem, van jobb opció.

Nem szépítem. Olyan, amilyen, az a lényeg, hogy nekünk szóljon, és megértsd. Nincsenek magasztos mondatok, mély gondolatok, sem érthetetlen okfejtések, mert nem az a fontos. A díszítés, a köret kell számítson mindenkinek manapság, de ez az egyszerű hétköznapokról szól, rólad és rólam. Egyszerű társalgás, beszélgetés, közlés. A lábjegyzeteket és hivatkozásokat megtalálod a hétköznapokban, ha netán azokra kíváncsi valaki:

Az üzletben, mikor 12 lej egy kenyér; reggel, mikor felkelsz és munkába kényszeríted magad; hó végén, mikor megkapod a fizetést. Napról napra élhetetlen életet ajánlanak, és köteleznek, hogy éld. Látod, érzed, nincs ez rendben – ott van az idézet, ott van a lábjegyzet! 7 lejért tankolsz, nem tudod kifizetni az albérletet, a gyereked kezelését – ott van a lábjegyzet. Meghalnak a gyengék, nem figyelsz a szegénységre, nem figyelsz a rászorulókra – ott van a lábjegyzet. Nem tudod kifizetni a kórházi kezeléseket, nem tudod eltartani a családodat – ott is egy lábjegyzet. Mindenhol, ahol hiányt érzel.

Elbátorítanak téged és engem: ne fejezzük ki magunkat, ne írjunk, ne szóljunk, ne beszéljünk. Pedig kiabálni kell!!! Ordítani, hogy ez nincs rendben! Beszélni róla minden fórumon és megosztani mindenhol. Ne szégyelld magad, ne fogd vissza magad!!! Légy dühös, ha igazságtalanul bánnak veled! Légy erős, ha ki kell állnod magadért, senki más nem fog. Kiálts hangosan a testvéredért, aki szintén hasonló mókuskerékben szenved; kiálts hangosan szüleidért, akiket már kizsigereltek, kizsákmányoltak, kifosztottak, élettelenné tettek; kiálts hangosan az árva gyerekekért, az egyedülálló anyákért; kiálts hangosan az igazságtalanságért, a magukra maradt idősekért; kiálts hangosan az őrületért, amibe beletaszítottak; kiálts hangosan a lehetetlen, végtelenségig romlott és elviselhetetlen világért – kiálts hangosan mindenért! Kiálts hangosan a gyerekeidért, ne hagyd, hogy ezt tegyék velük! Kiálts hangosan a legyilkolt életért, kiálts hangosan az életedért és mások életéért! Ne hagyd, hogy elhallgattassanak! Ne tedd a fejed a homokba, ne fordíts hátat! Világunkban a legnagyobb gonosz nem a bankrabló és nem is a terrorista, nem a gyilkos és nem a diktátorok, és nem is a gonosztevők – messze a legnagyobb „gonosz” mai világunkban a tudatlanság. Nem akarunk tudomást venni róla, nem merünk tudomást venni róla. Kiálts!!! Harcolj!!! Küzdj!!! Megvan az erőd, megvan a lehetőséged, ne hallgass, törj ki, légy jobb, légy több, küzdj és pusztulj, ha szükséges… Nincs mit veszítened. Mit veszíthetsz? Szánalmas kis hangyaléted?

Miért?

• Miért érzed azt, hogy nincs valami rendben?
• Miért érzed azt, hogy nem felel meg a környezet, amiben élsz, nem „embernek” való a társadalom?
• Miért van az, hogy mindenki panaszkodik, hogy semmi sem jó, és mégsem változik semmi?
• Miért nem változik valójában semmi, csak reménykedsz és reménykedsz, hogy jobb lesz, és mégsem változik semmi?
• Miért kelsz fel minden nap, és csinálod ugyanazt újra meg újra?
• Miért pazarolod életed értelmetlenül?
• Miért nem változik semmi, bármilyen választások, változások ellenére?
• Miért dolgozol ilyen sokat, és élsz ilyen rabszolgasorban?
• Miért nem tudunk egészségben, boldogságban élni?
• Miért nem egyeznek a nézetek a legkisebb családi körökben sem?
• Miért vagyunk ilyen megosztottak?
• Miért szükséges, hogy ne értsünk egyet a legegyszerűbb nézetekben sem?
• Miért nem elég a fizetésed, amiért keményen megdolgozol?
• Miért vagyunk ilyen tájékozatlanok?
• Miért szükséges, hogy „vakok” maradjunk?
• Miért nem lehet ez másképp?
• Miért vagy kiégve és kiszolgáltatva?
• Miért vagy kizsákmányolva?
• Miért és kinek fizetsz ennyi adót?
• Miért nincs egyenlően elosztva a vagyon? Miért nem is számíthatsz semmi jóra?
• Miért jársz iskolába?
• Miért kényszeríted gyereked iskolába?
• Miért akarod, hogy gyereked ugyanazt az unalmas életet élje, mint te?
• Miért van egyeseknek milliárdjuk, és milliárdoknak egyje?
• Miért tervezték így ezt a világot?
• Miért nem csinálhatunk szebb, jobb társadalmat?
• Miért nem részesülünk egyformán a jólétből?
• Miért szükségszerű, hogy félrevezessenek?
• Miért háborúznak a nemzetállamok?
• Miért nem érthető, értelmezhető a világpolitika? Mintha rendszerint hiányozna egy szám az egyenletből…
• Miért tűnik úgy, mintha…
• Miért támadta meg Németország kétszer a világot?
• Miért vannak háborúk?
• Miért zsákmányolták ki a gyarmatállamokat, és hol van az, amit zsákmányoltak?
• Miért gyarmatosított Európa?
• Miért van migráció Európába százezres nagyságrendben?
• Miért van több mint 70 nem megkülönböztetve?
• Miért hagyjuk magukra az időseket?
• Miért megyünk el észrevétlenül a szegénység, rászorulás mellett?
• Miért éheznek emberek, mikor több mint elégséges a termelési kapacitás?
• Miért nincsenek megfelelően elosztva a megtermelt javak?
• Miért nincs jobb életminőség?
• Miért ismétled azt, amit tegnap csináltál?
• Miért van infláció?
• Miért kell éhbérért dolgoznod?
• Miért vagy szándékosan szegénységre ítélve?
• Miért nem lehet érvényesülni és haladni?
• Miért ilyen nehéz a kis- és középvállalkozásoknak?
• Miért nem részesülsz megfelelő egészségügyi ellátásban?
• Miért nem téged szolgál a rendszer?
• Miért korruptak a politikusok?
• Miért van ellehetetlenítve mindenki?
• Miért hajtasz?
• Miért gürcölsz?
• Miért nem lehetsz „sikeres”, bármit is teszel?
• Mi lehet a legnagyobb csalás a világon?

1+1=3

Látszólag semmi összefüggés a kérdések közt. Látszólag nincs. Valójában ezek nagyon is összefüggő kérdések, csak taglaljuk, kategorizáljuk és külön kezeljük részletenként, hogy meg tudjuk érteni, de minden mindennel összefügg. Azt mondják, szükség van pszichológusra meg filozófusra és urológusra is, hogy mindezt megértsük – valójában nincs szükség rájuk, ez jóval egyszerűbb. Bonyolulttá teszik, és betegségeket, tudományokat, struktúrákat találnak ki, építenek. Szakembereket képeznek, akik ezeket megvédik és kardoskodnak a tudomány nevében, hogy létezik mindez.

Te és én pedig olvassuk az újságot, a webet, és nem értjük; nézzük a híradót, és nem értjük; halljuk a híreket, és nem értjük. Te sem, én sem, senki sem érti! Mintha minden képletből hiányozna egy egyenlet, egy szám – hiányos a képlet. Biztosan túl komplikált, túl nagy a világ, sok a változó, gondolod magadban… Utána rájössz, hogy semmit sem lehet értelmezni: közgazdaság, bankrendszer, adózás, politika, közigazgatás, oktatás, jogrendszer. Mindenhol olyan változók vannak az egyenletben, melyek nem követik a hétköznapi logikát. És rendszerint elismerem: nem vagyok elég „tanult”, hogy megértsem, biztosan egy professzor vagy egy doktor docens tudja és érti.

Megnyugtatlak: nem érti ő sem, ahogy te sem, és a politikus sem, tanár sem, történész sem, influenszer sem – senki. Ez nem véletlen, mivel ez túlmutat tudományokon, téren és időn is, mivel a történelmet is át kell lásd, hogy megértsd az első bejegyzés kérdéseit. Komplex a változók sora, egy személy képtelen átlátni, megérteni, bármilyen briliáns is legyen. Ha pedig sejted, vagy netán tudod is, semmi nem tud változni, nem lehet változtatni.

És mégis felkelsz reggel, elvégzed a munkádat a megszokott undorral, kényszeríted magad a rabszolgaságba a gyerekekért, a családért, a reménnyel, hogy jobb lesz. Nem lesz jobb. Te is tudod legbelül, hogy ez a legjobb esetben is így marad 20-30 évig, majd utána, szerencsésebb esetben, kapsz majd egy éhbér nyugdíjat, és nem „éltél” egy percet sem, csak ismételted azt, amit tegnap csináltál. Viszont nagy valószínűséggel meghalsz, lebetegedsz, megzavarodsz, mire nyugdíjas leszel – és ezt te is tudod.

Ennek ellenére ismétled, amit tegnap csináltál? Hova vezethet ez? Holnap is azt csinálod, amit ma? Mi a te mérged, hogyan kezeled ezt? Alkohol, cigi, vásárlás, drog vagy csak kávé? Nehéz megfogalmazni a válaszokat, csak csináljuk, mert más is ezt csinálja. A választ mindenki tudja, és mégis követjük a tömeget. Tudjuk legmélyen, hogy nem fog boldogabbá tenni, ha nagyobb autónk lesz, mint a szomszédnak, nem lesz szebb életünk, ha a Bahamákon nyaralunk sem, nem lesz egyszerűbb a hétköznap, ha 1.000.000 dollárunk lesz a bankszámlánkon – mégis ilyen célokat hajtunk. Tudatosan ezt a szoftvert írta nekünk Hollywood, és hiszünk benne, mint ahogyan hittünk Istenben, istenekben, sokban-kevésben, kicsi és nagy istenben, jó és rossz istenekben, Mikulásban, angyalban – most épp Facebook vagy Google vagy Amazon néven szólítjuk, lényegében nincs különbség, briliáns eszközök.

Valójában csak többre vágyunk, ez természetes, ki szeretnénk terjeszteni határainkat, hiszen egyek vagyunk, egy nagy életnek az apró részei. Egy kis pont a létezés hatalmas idő- és térbeli spektrumán. Bármennyire is nagynak képzeljük magunkat, felfoghatatlanul jelentéktelen pillanat az egész életünk. Az egész Föld is jelentéktelen a világegyetemben, mint ahogy az ismert emberi történelem is jelentéktelen az élethez képest. Legkevesebb, ismerd fel, hogy értelmetlen nagyképűnek lenned… legrosszabb esetben is csak alázatosnak.

Mi lehet a legnagyobb csalás a világon?

A legfurább kérdések visznek el a legjobb válaszokhoz. Szerinted mi lehet? A kereszténység, a vallás, a szerencsejáték, a gyógyszer- és hadiipar? Az igazság az, hogy meg sem közelítik ezek a világ első átverését: a napi 8 óra munkát, heti 5 napban, 40 éven keresztül. 10 000 nap, 80 000 óra munka, amit több milliárd ember robotként végez, és miután a legnagyobb eséllyel ugyanolyan szegényen kerül ki, mint ahogy belefogott. Dolgozunk akár reménytelenül 10-20-30 évet is, ha szükséges, csak épp látnánk értelmét. Elveszik a hasznot, paraziták szívják ki munkád gyümölcsét, adóztatnak életfogytiglan, fosztanak ki jutalékodból, jussodból. Bankok, pénzügyi intézetek elveszik a profitot, kiveszik a pénzt a gazdaságból, és nem te vagy a kedvezményezett, hanem egy milliárdosnak nagyobb jachtja lett, esetleg még egy ingatlana, szigete vagy bármi, ami már megvolt régen neki, és sosem volt igazán szüksége rá. Neked meg marad a szomorú valóság, az értelmetlen, szürke élet, élvezhetetlen nyugdíj, perifériára taszított nyugdíjas hátrányokkal és szép kilátással egy öregetthonból… Gondolod, veled nem ez fog történni? Csak várj egy kicsit… és figyelj…

Tanítanak, nevelnek, idomítanak. Te is látod, tudod, milyen értelmetlen az oktatás. Hányszor vontál gyököt? Szavaltál Petőfit? Hányszor használtad a periódusos rendszert vagy Descartes idióta idézeteit? A csengőre tanítottak meg figyelni, egyenesen állni, engedelmeskedni, hogyan ülj és hogyan hallgass. A birkaszellemre neveltek, hogy kövesd a csordát. Szerinted is kell 12 év, hogy megtanuljunk számolni, írni és olvasni? Nem kell. Te is tudod, hogy nem kell. Konformálódni kell 12 évig. A legfontosabb 12 év, amíg még hiszel a Mikulásban és Istenben és a nyusziban, vagy bármiben, amit doktrinálnak.

Tanítasz? Te is támogatod a rendszert, pedig tudod, érzed legbelül, hogy nem igazi nevelés, nem ezt kellene tenned.

Szülő vagy? Viszed, kényszeríted, idomítod, küzdesz a gyerekeddel. Érzed, tudod: nem helyes.

Gyerek vagy? Haragszol mindenkire, nem érted, miért erőltetik ezt rád. Tudod, érzed: nincs ez rendben.

Totélis életvesztegetés. Kérlek, mondjátok, hogy nem az! Bizonyítsd, hogy nem az! Mit érzel? Nem érdekelnek az érveid, mit érzel? Igazam van? Kifacsart, kifordított, rideg világot csinálunk, támogatunk, és részt veszel te is benne! Ne mondd, hogy nem! Ne keress kifogásokat!

Konformálódás. Stressz alá helyezzük magunkat, stressz alá helyezzük a gyerekeinket… Arra ösztönözzük, tanítjuk őket, hogy ők legyenek az elsők egy végtelen kimenetelű játékban. Arra idomítjuk, hogy akkor érezzék boldognak magukat, ha egyedül ők az elsők, mindenki más pedig gyengébb vagy rosszabb náluk. Megtapsoljuk, jutalmazzuk, és figyelmet szentelünk rájuk, ha ilyet tesznek. Aberrált, beteg tett. Arra kondicionáljuk őket, hogy beszálljanak egy olyan versenybe, ahol nincsenek sem nyertesek, sem vesztesek – egyszerűen élet zajlik, és pont. Nem több, nem kevesebb; nem jó vagy rossz, nem szép és nem csúnya. Jelzők és kategóriák nélküli élet bontakozik ki, végtelen lehetőségekkel.

Leválási korszak, dackorszak, kamaszkorszak, iskolai feszültség és több ezer más hasonlóan hangzatos kifejezés mögé rejtik a szakorvosok azt a puszta tényt, hogy egy élhetetlen, kifacsart és embertelen társadalmat hoztunk létre, és bele kell erőltetnünk magunkat és gyerekeinket. Persze, hogy nem illik bele! Hogyan is illene bele az élet, a pezsgés, a virágzás a mókuskerékbe? Égetrengető baromság. Beteg ez a gondolkodás, velejéig romlott, sarkaiból kifordult hazugság az egész látványpolitika és kizsákmányolás – nekem meg azt mondják, illeszkedjek be!!!

Csak annyit mondhatok neked, tizen-huszonéves: ne érezd furcsának magad, ha nem illeszkedsz be a világba, ha nem találod a helyed. Nem veled van a hiba, a hiba a társadalmi berendezkedésben van! Olyat várnak el tőled, ami nem te vagy! Én 42 éves vagyok, és a mai napig „nem illeszkedtem be”, nem találtam meg a helyem a társadalomban. Értelmetlen színjátéknak látom, ahogyan láttam azt 18 évesen is. Csak akkor épp senki nem mondta el nekem, hogy nem velem van a hiba. Biztosíthatlak: nem leszel okosabb később sem, és nem vagy kevesebb, mint bármelyik „felnőttnek” címkézett mókus, aki büszkén ismétli az életét 10 398-szor.

Szándékos, tervezett kondicionálással érik el, hogy ne legyen perspektívád, ne lásd a világ végtelen lehetőségét. Zárt, véges, egykimenetelű játékok és feladatok végtelenjét oldatják meg veled az iskolában, hogy mire elvégzed, csak ellenzős lóként egy megoldást láss magad előtt: azt, amit kínálnak. Miért ilyen nagy a gyereköngyilkosság? Miért szomorúak, stresszesek a gyerekek? Miért mennek külföldre a fiataljaink? Milyen világot teremtettünk? Ki csinálta ezt, és hogyan lett ilyen?

Egy darabig bántott, hogy nem mehettem egyetemre, most már büszke vagyok, hogy nem fertőzött meg az oktatási rendszer ennél jobban. Minél több időt töltesz ezekben az intézményekben, annál jobban „megszoftolnak”, annál jobban védelmezed, támogatod a rendszert, és annál kevésbé tűnik fel, hogy lehetne más színű pirulát is választani…