Ha valaki azt mondja neked, hogy az élet nehéz, kérdezd meg őt: mihez képest?
Mindegy, milyen okos valaki, az emberek úgyis azt látják, amit látni akarnak. Ennyi.
A nő közönséges teremtmény, akit képzeletben fölmagasztosítottál.
Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
Semmi sem oly megalázó, mint amikor azt kell látnunk, hogy a butáknak sikerül, amiben mi kudarcot vallunk.
Amely népen belül gyűlölet munkál, ott mindenki: a gyűlölködők és a gyűlöletet elszenvedő is szolga marad.
Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.