Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba – és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.
Az igazi szerelem az, ha az ember nem érez kísértést a hűtlenségre.
Ami fáj, az nevel.
Hiszem, hogy bármit is teszünk az életünk során, akár jót, akár rosszat, azt végül mindig visszakapjuk valahogy. De a megátalkodott gonoszságot kamatostul.
Mikor jégeső esik, a fejszét az udvar közepébe kell szúrni, hogy elálljon.
A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.
Eljön majd a nap, amikor megnyílik az ajtó azoknak, akik kopogtatnak; akik kérnek, kapnak; akik sírnak, megvigasztaltatnak.
Jobban szeretem, ha mindenki utál, mint ha színeskednem kell bárki szeretetéért.