Az ember csak egyszer szeret igazán az életben, még ha nem is veszi észre.
Mások elvesztésén búsulni olyan, mintha a betegséget választanánk, amikor jól is lehetnénk.
Az idő a legértékesebb árucikk a világon, sokkal értékesebb, mint az arany, mert ha egyszer elveszett, nem lehet pótolni.
A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik.
Bármily csalóka is a remény, mégis kellemes úton vezet el bennünket a tévedés birodalmába.
Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá.