Minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul. Addig él, amíg öröm adni és elfogadni.
A nyelvnek a szinonimák kifogyhatatlan sokaságára van szüksége a szépséghez, ám a szem láthatja, amit a nyelv nem mondhat el.
A férfiak élvezik a vadászatot, és ha egyszer megkaparintották a zsákmányt, elvesztik az érdeklődésüket.
Kiábrándító volt. De az emberek túlteszik magukat a csalódáson. Különben mind felakasztanánk magunkat, nem?
Az igazán jó vezetőt az dicséri, ha élete végén az emberek azt hiszik, hogy ők maguk egyedül vitték véghez azt a bizonyos dolgot.
Lehet, hogy a szerelem nem vak, mindenesetre borzalmasan rövidlátó.
Az ember nemcsak a fülével, hanem a lelkével is hall. A maga sajátos egyéniségével.
A körülményeket én alakítom!