A legfélelmetesebb valami az idő. Igen, az idő. A másodperc, amelyet élünk és mégsem vagyunk urai.
Aki csak a jövőről gondoskodik, nem olyan gondos, mint az, aki csak a pillanatról gondoskodik, mert a pillanatra sosincs gondja, csupán annak időtartamára.
Ha szeretitek az életet, (…) úgy ne pazaroljátok az időt, mert ez az az anyag, a melyből az élet készül.
Fogj bele valamibe! Akkor nem ellenséged lesz az idő, hanem szövetségesed.
Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.
A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is.
Az időzítés minden fontos dolog esetében mindig csapnivaló. (…) A csillagok állása sosem lesz tökéletes, és az élet jelzőlámpái sosem váltanak egyidejűleg mind zöldre. Az univerzum nem esküszik össze ellened, de nem is töri össze magát, hogy minden a legapróbb részletekig passzoljon.
Az időérzékelés nagyban függ attól, az ember éppen mit csinál, mit érez.
Nem az van hatással a jelenre, amit a múltban tettél, hanem amit a jelenben teszel, az teszi jóvá a múltat és változtatja meg a jövőt.
Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.
Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg.
A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság a jelen.
Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.
Minden az időzítésen múlik. Egy másodperc, egy perc, egy óra mindent megváltoztathat. Annyi minden múlik ezeken a dolgokon – apró kis pillanatok, amelyek az életet alkotják.
Van egyfajta rabló, akit a törvény nem büntet, és aki a legértékesebbet rabolja el az embertől: az időt.
A mágiában – és az életben – csak a jelen pillanat létezik, a MOST. Az időt nem úgy mérik, ahogy két pont közötti távolságot. Az „idő” nem múlik.
Ugyanúgy, ahogy a tested sejtjei folyton változnak, és te mégis ugyanaz maradsz, az idő sem múlik, csak változik.
Vajon az idő mit jelent? A nap huszonnégy órából, pillanatok végtelen sorából áll. Minden pillanatot ki kell használnunk, amikor csinálunk valamit, vagy épp csak elmélkedünk az életről.
Nem is olyan rossz dolog az idő. Csak használd helyesen, és bármit kinyújthatsz, akár egy gumiszalagot, míg el nem pattan valahol, s akkor ott maradsz két kis csomóval a hüvelykujjad és mutatóujjad között, s benne minden szomorúság és reménytelenség.
Sosem aggódom a jövőért. Mindig túl korán eljön.
El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.
A múltat nem lehet kiradírozni. El lehet rejteni, szép simára csiszolni, fényezni, de az ember akkor is tudja, hogy mi van a felszín alatt.
A múltat nem lehet megváltoztatni, csak azt, ami még előttem áll.
Minden változik, és mégis: minden marad a régiben.
Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.
Maradjon a jövő bizonytalan, mert ez az a szövet, ami befogadja vágyainkat.
A múlt már csak ilyen. Elmúlt. Vége. Nincs értelme újraélni. Inkább a jelenre összpontosítanék, a mostra, erre a pillanatra.
Az idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.
Egyetlen egyszerű baj van veled – azt hiszed, hogy bőven van időd.
Az idő mindent fölfedez, semmit sem hagy rejtve, de napfényre hozza, még ha a föld mélységes mélyébe rejtőzött is.
Az idő olyan, mint a futóhomok, nem a miénk az a hely, ahol állunk.
A jelenen kívül nincs semmink.
A múltad nem változtathatod meg, úgyhogy csak elpazarolod a jelent a bűntudatra.
Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.
A jövőben nincsenek gondok, csak a jelenben vannak. Aki a jövővel küzd, a jelent veszíti el.
Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, az elhullajtott könnyeket az ember nem szedheti fel.
Az idő nem magnószalag, amit oda-vissza lehet tekerni. (…) Az idő itt van. Használd ki.
Nincs más, csak a múlt, a kézzelfogható és lezárt múlt, amin már nem lehet változtatni.
Az idővel minden kísérletünk kudarcot vallott. Mindössze arra vagyunk képesek, hogy mérjük, de kilépni nem tudunk belőle. S kiváltképpen: nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani.
A legtöbb időt arra vesztegetjük, hogy időt akarunk nyerni.
A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.
A jelen egyszerre az örökkévalóság és a semmi, hiszen létrejötte pillanatában máris nem létezik.
Miért van az, hogy az öregek olyan korán felébrednek? Azért talán, hogy hosszabb legyen még az az egy napjuk is?
Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.
Az idő nem vár.
Az idő illúzió, lefolyása okban-okozatban csupán érzékszerveink bizonyos berendezésének eredménye, s a dolgok valójában egy álló most-ban léteznek.
Semmi sem feszíti annyira túl, semmi sem teszi annyira tönkre az idegeket, mint a várakozás.
Idő az, ami akkor történik, amikor semmi más nem történik.
Te késlekedhetsz, de az idő nem fog.
Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a „később” már el is múlt.