A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni.
A természet körforgásában nem létezik sem győzelem, sem vereség. Csak a mozgás létezik.
Az ember élhet tovább úgy is, hogy elvesztette azt, akit a legjobban szeretett, de az az élet már sosem lesz a régi.
Ez már csak így van a barátokkal. Törvényszerű. Visszatartanak a szakadék szélén.
Az emberek szeretik megjátszani magukat, és elhitetni másokkal azt, amihez valójában semmi közük.
Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba – és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.