Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a „később” már el is múlt.
Néha annyira erős az emléke annak, akit szerettünk, hogy minden mást elhalványít.
Ha annyira tisztelnénk a gyerekeinket, mint a szüleinket, akkor nagyon jó gyerekkoruk lenne.
Sokan hordozunk olyan sebeket magunkban, melyeket nem gyógyít az idő.
Az élet megtanította arra, hogy a boldog pillanatokért néha nagy árat fizet az ember. (…) A boldogsággal csak az a bökkenő, hogy hamar hozzászokik az ember.
Azt akarom, hogy ne fogadd el késznek ezt a világot (…). Találd ki magadnak. Találd ki, hogyan kell megteremteni saját valóságodat. A saját szabályaiddal.