Legszívesebben csak ölelném, hogy felejtse végre el a fájdalmakat, mert a múlt elmúlt.
A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a kapcsolat halála.
Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.
Azért születünk, hogy szenvedjünk, és szenvedéseink által erősebbekké váljunk.
A könnyek kimossák a bánatból a fájdalmat.
A fájdalom nem egyéb, mint a fájdalom élénk képzelete: feszítsd meg erődet, hogy ezt a képzeletet megváltoztasd, vesd ki magadból, ne panaszkodj, és a fájdalom megszűnik.
Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell.
Hihetetlen, hogy az ember kerülhet olyan helyzetbe, hogy minden fájdalmat vállal, ép ésszel nézi végig önmaga kínzását, hogy élhessen.
Szólni nem mertem, mert a szemem gyanúsan égett, és féltem a könnyek lehetőségétől, ha esetleg ki merem nyitni a számat, biztosan kibukna rajta a fájdalom.
A világ általában olyan, mint egy kegyetlen sivatag, s ilyen szélsőséges körülmények között szinte lehetetlen virágokat találni.
A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.
Az a fájdalom, amit az ember a szívében érez, sokkal nagyobb tud lenni, mint bármilyen más, fizikai fájdalom.
A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját.
Ezerszer kedvem támadt megfogni a kezét, és ezerszer nem csináltam semmit.
A szenvedés kelyhe nem mindenki számára ugyanakkora.
Már sokszor napokra sikerült megszabadulnom a fájdalomtól. Ennek persze ára volt: a szűnni nem akaró érzéketlenség. Választhattam a fájdalom és a semmi között, és én a semmit választottam.
Az mindig fáj, ha elválik két lélek, amelyek bármily rövid időre is egyek voltak.
Mindenki szenved, amíg az élet kaotikus sodrában úszik.
Ha nem látod a fájdalmat, könnyen okozhatsz még nagyobb fájdalmat anélkül, hogy gondolnál vele.
Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig.
A bizonyosság sohasem fáj. Csak az, ami előtte meg utána van.
A fájdalom óceánja. A túlpart olyan messze van az örvénylő vízen túl, hogy elképzelni sem tudtam, nemhogy látni.
A boldogtalan szerelmesek testvéreknek érzik egymást gyötrelmeikben, akárcsak a vértanúk. Semmi a világon úgy meg nem érti egymást, mint két rokon fájdalom.
Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha.
Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem!
Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni.
Mit sem érnek a szép szavak, ha szenvedést lát az ember.
Rá kellett jönnöm, milyen minimális a szókincsem, nem tudom kifejezni azt a fájdalmat és felháborodást, amit éreztem. Szánalmas. Magam is tisztában voltam vele, milyen szánalmas vagyok.
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?
Sose gondoltam volna, hogy az ember teremthet magának olyan poklot, ahol nincs egyetlen kép, egyetlen árnyék, nincs semmi, ami csak valamelyest is hasonlítana a reményhez…
Tudta, milyen érzés efféle fájdalommal élni, ami terjed és lüktet, amit az okoz, hogy valaki nem törődik eléggé az emberrel. Ha valaki nem szeret elég erősen.
Annak a fájdalomnak, ami egy adott veszteség után jelentkezik, nagyon fontos a tiszta megélése.
Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.
Mindenki bírja a fájdalmat, kivéve azt, aki érzi.
Kegyetlen a sors, hogy te egyre hűvösebbé és hűvösebbé válsz az ölelésemben, míg én lassan beleőrülök.
Olykor eleget szenvedünk ahhoz,hogy jogunk legyen soha azt nem mondani:– Nagyon-nagyon boldog vagyok.
Képtelen volt sírni – „ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez”.
De fájdalom nélkül örömben sem lehet részed.
Találj egy helyet önmagadban, ahol ott van az öröm, és az öröm legyőzi a fájdalmat.
Enyhül a fájdalom, ha szóba lehet önteni, s ha rokonszív is együtt érzi azt.
Az öröm sohasem felhőtlen, fájdalomra építi a hídját.
Gyönyöreinket gazdagítva tökéletesítettük a fájdalmainkat.
Sok fájdalom van az életben, ez igaz, de mennyi élet van a fájdalomban!
A testi fájdalom csak a lelki fájdalom büntetése és tükörképe.
A fájdalmat frissen kell csillapítani (…), nem később, amikor már olyan mélyre temetődik, hogy ki sem tudod ásni magadból.
Egyedül: ez a szó egyértelmű a halállal.
A lelki terror néha rosszabb a fizikai fájdalomnál.
Az igazság gyors fájdalma elmúlhatik, de a hazugság lassú, maró gyötrelme végtelen, kiapadhatatlan fájdalom.
A könny a fájdalom néma nyelve.
Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.