Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.
Vannak emberek, akiknek abban telik kedvük, hogy felebarátaikat – rendszerint minden ok nélkül – bemocskolják.
Akinek semmije sincs, az mindig könnyebben ad.
A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet.
Áldott legyen a mulandóság, amely megújítja az életet.
Az embernek mindig szabad feltevésekbe bocsátkoznia (…), ha nem úgy állítja be őket, mintha bizonyított igazságok volnának.