A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
Olyan van, hogy az ember szeret valakit, ugye, csak azt nem szereti, ahogy az illető bonyolítja az életét?
Annyi ereje még váltig marad mindenkinek, hogy végrehajtsa azt, amiről meg van győződve.
Ha én nem magamért vagyok, akkor ki van helyettem? De ha én csak magamért vagyok, akkor miért vagyok?
A pénz nem minden, de sok pénz, az már valami.
Vannak akik csak túlélik a napot és vannak akik élvezik minden percét. Te hová tartozol?