Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.
Talán ez a sok új dolog. Az új cipő mindig szorít. Az életben is így van: a sors időnként beletaszít az ismeretlenbe – akár akarjuk, akár nem.
Mint az üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet.
Zene nélkül mind szociopaták vagy halottak lennénk.
Dőljön össze minden, ami magától nem áll meg, amit nem tart fenn saját ereje.
Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható. Mert a szeretetnek elég a szeretet.
A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.