Bejelentkezés szükséges.
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.
Amikor szívünk még háborog valamely szenvedély maradványaitól, könnyebben esünk bele egy újabb szerelembe, mint amikor már teljesen kihevertük.
Az ész nem sokáig tudja játszani a szív szerepét.
Ellenségeink rólunk alkotott véleménye közelebb jár az igazsághoz, mint a magunké.
Kényelmesebb mások számára bölcsnek lenni, mint a magunk számára.
Rendszerint nem azért vannak titkaink a barátaink előtt, mert nem bízunk bennük, hanem inkább azért, mert nem bízunk önmagunkban.
Sok embert vitt már messzebbre a nyelve, mint ahová menni akart.
Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs.
A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket.
Annyi erőnk mindig van, hogy a más baját elviseljük.
Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.
Az ember sohasem olyan boldog, de nem is olyan boldogtalan, mint hinné.
Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, amennyi bajt okoz a látszata.
Aki egyszer nagy szerelemmel szeretett valakit, élete végéig boldog is, boldogtalan is attól, hogy kigyógyult belőle.
Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak.
Sokkal könnyebb elfojtani az első vágyat, mint kielégíteni mindazokat, amelyek követik.
Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.
Van olyan szépség, amely sokkal vonzóbb tökéletlenségében, mint teljes befejezettségében.
A szerelemben az a gyönyörűség, hogy szeretünk. Jobban boldogít minket a bennünk égő szenvedély, mint az, amelyet másban gyújtunk.
Néha csak azért panaszkodunk a barátainkra, hogy előre igazoljuk nemtörődömségünket.
Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?
Az igazi ékesszólás: ha mindent kimondunk, amit ki kell mondani, és csak azt mondjuk ki, amit ki kell mondani.
Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.
A távollét csökkenti a közepes szerelmet – gyarapítja az erőset, mint ahogy a szél kioltja a lámpát, de szítja a tüzet.
Az igazi szerelem olyan, akár a szellemjárás: mindenki beszél róla, de csak nagyon kevesen látták.
A testi munka megszabadít a lelki gyötrelmektől, s ezért boldogok a szegények.
Mások iránti bizalmunk legnagyobbrészt a saját magunkba vetett bizalmunkból fakad.
Hiábavaló fiatalnak lenni szépség nélkül és szépnek lenni fiatalság nélkül.
Egészségünket túlságosan szigorú életrenddel megóvni unalmas betegség.
Vannak könnyek, amelyekkel, miután másokat becsaptunk, becsapjuk saját magunkat is.
Nem kell megsértődni azon, hogy mások eltitkolják előttünk az igazságot, hiszen magunk is oly gyakran titkoljuk el önmagunk előtt.
Ha önmagunkban nem találunk nyugalmat, fölösleges a nyugalmat másutt keresnünk.
Az igaz szerelemmel úgy vagyunk, mint az éjféli kísértettel: mindenki beszél róla, de kevesen találkoznak vele.
Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek.
Barátainkban kételkedni: nagyobb szégyen, mint csalódni bennük.
A bölcsesség az a léleknek, ami az egészség a testnek.
Az ember gyakran csak azért cselekszik jót, hogy utána büntetlenül tehessen rosszat.
Az újrakezdett barátság több figyelmet igényel, mint az olyan, mely nem szakadt meg soha.
Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem olyan ritka, mint az igazi barátság.
Akinek senki sem tetszik, sokkal boldogabb, mint az, aki senkinek sem tetszik.
Nagyon nehéz szakítani egymással, amikor már nem szeretjük egymást.
Ha ellenállunk szenvedélyeinknek, az inkább gyengeségünknek, semmint erőnknek tulajdonítható.
Mibennünk sem elég erős a barátság, ha nem vesszük észre barátaink elhidegülését.
Erőfeszítéseink, hogy ne szeressünk, gyakran fájdalmasabbak, mint a szerelem keservei.
Az igazi barát a legnagyobb kincs – és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.
Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk.
Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.
Szeretjük kitalálni a mások gondolatait, de nem szeretjük, ha mások kitalálják a mi gondolatainkat.
Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem más, mint rettegés az igazságtalanságtól.