A sorsunkat nem az határozza meg, mi történik velünk, hanem az, miként reagálunk ezekre a történésekre.
Szeretem a disznókat. A kutyák felnéznek ránk. A macskák lenéznek bennünket. A disznók egyenrangúnak kezelnek.
Nincs olyan erős mágia a világon, amely boldogságot adna az embernek.
Antiszociális vagyok, és csak azért eszem, hogy ne haljak éhen.
Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: „Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?” És a mester azt felelte: „Abból, hogy élsz.”
Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.