A koldusok a templom küszöbén figyelmeztetik a híveket, hogy szociális kérdés is van a földön.
Az ember úgy utálhat meg valamit, ha azt előtte nagyon szerette.
Senki nem birtokolhat egy olyan naplementét, amelyet együtt láttunk egyszer. (…) Senki nem birtokolhatja azt, ami a legszebb a Földön – de megismerheti és szeretheti.
A szerelemnek egyenlőségre nincs szüksége: megteremti.
Akik apró érzékenykedésnél könnyen tudnak sírni, azok valami nagy fájdalomnál nem tudnak mást, csak hallgatni és bámulni.
Nem kívánhatod meg, ami már úgyis a tied.
Ha Szilveszter éjjelén éjfélkor, amikor harangoznak, lámpákat gyújtasz és asztalt terítesz, és mint leány, magad vagy a szobában, annak a férfinak jelenik meg előtted az árnyéka, aki téged elvesz.
Az ember nem futhat örökké önmaga elől. Ha elég gyakran mondogatom, talán egyszer el is hiszem.