A „való világ” józan észen alapuló szabályai nem többek a társadalmilag szentesített illúziók törékeny gyűjteményénél.
A halál a vándor megnyugvása, minden fáradozás vége.
Ez már csak így van a barátokkal. Törvényszerű. Visszatartanak a szakadék szélén.
Némi fantázia nélkül még tüzet rakni sem tanultunk volna meg.
Amíg nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy.
A gondviselés nagyon takarékosan bánik a nagy emberekkel. Nem pazarolja, nem tékozolja el őket. A kellő pillanatban küldi, a kellő pillanatban visszavonja őket, és csak oly események felett teszi őket úrrá, amelyekre rátermettek.