A szerelem nem ismeri a hűséges meg a hűtlen szót.
Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.
Az emberi szem tükör, csak kell tudni olvasni benne.
Mindenki szenved, amíg az élet kaotikus sodrában úszik.
A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet.
A vágyak sohasem mértékletesek annyira, hogy a beteljesüléssel megelégedjenek. Ez csak lépcsőfok szokott lenni a nagytól a legnagyobbhoz.
Nincs szép test és csúnya test: mindegyik ugyanazt az utat járta be, mindegyik a benne lakó lélek látható része.
Az akadályok nem győzhetnek le; minden akadály azért van, hogy legyőzzük.